|
Ha úgy érzed szeretnél másokkal megosztani tapasztalásokat, megéléseket, gondolatokat melyeket a mozgásfoglalkozásokon, a Lemanguria tanfolyamon tanultak által megélhettél erre itt lehetőséged nyílik, melyet köszönettel veszek, és nagy tisztelettel közzé teszek.
Leveleiteket az
semsei.angelika@gmail.com
címre
várom!
Angelika
első bejegyzés:
AZ ÁLOM
talány szombaton lehetett, hogy ezt álmodtam.
(hmm.. talánt akartam írni de a talány sem
rossz:) szóval ülünk egy tűz körül. sokan
vagyunk bátyám biztos ott van. egy idősebb úr
kezében egy kerek fémes valami, rajta írás. egy
valamilyen pecsét lehetett. azt igazolta hogy
sámán vagyok. nem kellett az erőmhöz a pecsét
mégis fontos volt, mert az igazolta az erőm. Az
öreg nem tudta kié a pecsét, ezért tűzbe dobta,
mert onnan úgyis csak egy sámán tudja kiszedni.
és akkor megkértem egy
nőt aki ott ült, hogy doboljon. és azonnal
berévültem. belenyúltam a tűzbe és belemarkoltam
a parázsba. élveztem a parazsat, a tüzet. de a
pecsétet nem vettem ki, mert azt mondta valaki
(vagy csak hangok), hogy táltos...
táltos....táltos... tudtam, hogy már nem kell a
pecsét többé. És akkor hatalmas ingerenciám
lett, hogy megegyem a parazsat.
de azt nem mertem. még nem voltam teljesen kész
rá. Aki az elején tűzbe dobta a pecsétet ezt
végig látta és utána elhívott beszélgetni.
valami gonosz szellemekről magyarázott és óvott
tőlük. A végén kiderült, hogy ő maga az akitől
óvnom kell magam. Egy nővel beszélgettem és ő
mondta, hogy ki ez az ember, és hogy valami
rontást is rakott rám. A szívemre mutatott, és
éreztem is a fájdalmat. A nő megijedt, mert nem
volt elég nagy a hatalma, hogy kiszedje. de
megnyugtattam, hogy nem is kell megküzdeni vele,
csak a szeretetre kell koncentrálni. És ekkor
kiment belőlem valami.
kábé ennyi. ennél intenzívebb volt, de ha
mindent le akarnék írni, akkor egész este
olvasnátok :))
Második bejegyzés:
ALKOTÓK
Most hétfő. Ötödike. Móricz Zsigmond körtér.
Nyugodt állapot, épp elgondolkodtam, szemerkélő
eső. És egy pillanatra kinyílt a szemem és nem
az embereket láttam, akik sétálnak az utcán.
Hanem lényeket, aki folyamatosan teremtik a
környezetüket. és nem voltak szép lányok, meg
szimpatikus fiúk, meg fiatalok és öregek.
Alkotók voltak. Mindenki.
Ezt nem tudom rendesen leírni.
Harmadik bejegyzés:
TÁNC
múlthét csütörtök-péntek-szombat. Mamáék
aranylakodalma. Csütörtökön mondtam bátyámnak
lehet táncolok egyet a családnak. Ha úgy érzem
alkalmas rá az idő. Erre másnap, pénteken úgy
alakult, hogy apukám nem volt ott, papám aludt,
Tamásék (másodunokatesóm) pedig elmentek rokont
látogatni. Szóval a család azon tagjai maradtak
ott, akik nyíltak az ilyen dolgokra. (persze
hogy a nők és bátyám). Szóval elkezdtem
táncolni. Azonnal begörcsölt a lábam és mondta:
Ne görcsölj, ne görcsölj :-). Mély levegő,
ellazulás. És egy bemelegítő majd egy rendes
tánc. Alig tudtam talpon maradni, annyira
figyeltek. olyan energiát löktek felém, hogy
tényleg meg-megbillentett. Mindenki meghatódott.
Sikerült. Elég nagy próba volt, de ha előttük
ment, bárki előtt menne. Nem mondom, hogy
tökéletes volt, mert mehetett volna jobban is,
de sikerült. Bátyám belekönnyezett!! Icanéni
(anya unokatesója) pedig azt mondta: Ne vedd
sértésnek, de amikor táncolsz még szebb vagy.
akkor valami sugárzik belőled. Én is
meghatódtam.
|
